A gránit egy meghatározott geológiai környezet terméke, és kőzettani, ásványtani és geokémiai jellemzőinek rögzíteni kell azt a tektonikai környezetet, amelyben kialakult. Ily módon, ha tektonikus háttérinformációkat tudunk szerezni a felszínen található nagyszámú gránitból, az fontos információkkal szolgál számunkra a tektonikai evolúció történetének megfordításához. A probléma azonban nem ilyen egyszerű. Még néhány ismert tektonikus környezettel rendelkező gránit esetében is a forrás öröklődése és az olvadási differenciálódás befolyásolja a végső soron keletkezett gránitok anyagösszetételét, ami a tektonikus környezettel való megfelelés elvesztéséhez vezet.
Az 1990-es évek óta felismerték, hogy a legtöbb gránit a kéreg és a köpeny közötti kölcsönhatás terméke, amelyet az asztenoszférából vagy a litoszférikus köpenyből a kéregbe történő hőbevitel okoz. A köpeny részt vehet a gránitok képződésében különböző formákban, például hőáramokat generál, illékony folyadékokat szabadít fel, keveredik a köpenyből származó anyagokkal, egészen a köpeny részleges megolvadásáig stb. A köpeny és a kéreg közötti kölcsönhatás különféle formákat ölthet, például aláfestés, delamináció vagy szubdukció. Ezért a gránitképződés és a geotektonikus környezet kapcsolata valójában a geotektonikus evolúció egy bizonyos szakasza és a kéreg és a köpeny kölcsönhatása közötti kapcsolatot tükrözi. Ezen túlmenően az is elismert, hogy a gránit az orogén övek egyik alapvető alkotóeleme, és összetételük változását nem csak a tektonikai környezet befolyásolja, hanem a következő fő tényezők is korlátozzák: ① különböző forráskőzetösszetételek; ② Különböző olvadási feltételek; ③ A bázikus és savas komponensek közötti kémiai és fizikai reakciók; ④ kéregszennyeződés; ⑤ Magmatikus evolúciós mechanizmus stb.
A fenti megfontolások alapján a gránitok genetikai típusainak és tektonikus környezetének vizsgálata továbbra is a kortárs gránitkutatás élvonala. Az új generáció tektonikus környezeteinek osztályozása során azonban nemcsak a forráskőzeteket és a klasszikus lemeztektonikai dinamikus típusokat kell figyelembe venni, hanem a gránitképződés tektonikus környezetét is az asztenoszférából vagy a litoszféra köpenyéből a földkéregbe történő hőátadás tágabb tartománya és időbeli alakulása szempontjából. Hangsúlyozni kell, hogy a gránit többféle geológiai tényező és ezek kölcsönhatása eredménye, de általában különösen fontos a kéreg és a köpeny közötti kölcsönhatás szabályozása, amelyet az asztenoszférából vagy a litoszférikus köpenyből származó hőbevitel okoz. Ezért szükséges kombinálni a regionális gránit keletkezését a kéreg és a köpeny kölcsönhatásával, a litoszféra háromdimenziós szerkezetével és evolúciójával, az asztenoszféra feláramlásával és a magmaforrás régióival, a helyi olvadási feltételekkel és a magma evolúciós mechanizmusaival. Így kialakítható kapcsolatuk kerete, és ezen keresztül nyomon követhető az a tektonikus környezet, amelyben kialakultak, valamint a hőáramlás mechanizmusa és rendszere.
Ha átfogó módszert alkalmazunk a gránitképződés tektonikai hátterének tárgyalására, akkor nemcsak a gránit anyagi forrását kell tárgyalnunk, hanem inkább a gránitképződés fizikai és kémiai körülményeit is figyelembe kell vennünk. A három feltétel, az elpárolgás, a nyomáscsökkentés és a melegítés, kedvez a kőzetek olvadásának és a gránit magma képződésének. Az illékony anyagok hozzáadása a kőzetek olvadáspontjának csökkenéséhez vezethet, ezért a szubdukciós zónában nagyobb a magmás aktivitás. A jelenlegi kutatások azonban azt találták, hogy a gránit magma főként vízzel telítetlen. Ezért a nyomáscsökkentés és a hőmérséklet-emelkedés lehet a fontosabb tényező. Az összenyomódó szerkezet folyamata során a kőzet nyomás alá kerül, így kisebb a magmás tevékenység lehetősége. Feszültség esetén azonban a nyomáscsökkenés nagyon kedvez a kőzetek olvadásának. Ugyanakkor a kéreg húzós elvékonyodását a mély asztenoszféra lassú feláramlása és a lassú forrású magma alulrétegződése is kísérheti, ami a kéreg felmelegedését és további részleges olvadását eredményezi. Ez egy fontos oka annak, hogy a posztorogén kőzetek kiterjedése és összeomlása nagyszámú gránitot eredményezhet. Az elmúlt években azt találták, hogy a gránit főként húzó környezetben képződik, míg a nyomókörnyezetben képződő gránit nagyon korlátozott lehet. A gránitképződés még a szubdukciós zónában is leginkább a felette lévő feszültséggel és alulrétegződéssel függ össze.